|
Témaindító hozzászólás
|
2015.06.21. 15:35 - |
 |
[13-1]
 EMETT FARLOW
A lány kérdésére hangosan felnevetett, mint aki éppen nagyon jól szórakozik valamin, majd egy magával ragadó mosolyt villantott, ami teljesmértékben, azt sugalta, hogy "ne nézz már hülyének". Már már tényleg kezdte igazán szórakoztatni a lány...értetlensége. Mint akinek nem tanították meg gyerekorában, hogy melyik kasztba tartozik. Mélyen belenézett a lány barna íriszeibe, és már már szinte fenyegető hangon kezdett beszélni.
- Idefigyelj kislány. Velem ne szórakozz - szugerálta a lányt, és hangja olyan távolinak tűnhetett mintha a világ másik végéről beszélne - Katonaként vagy hetven év tapasztalattal előrébb járok mint te, ha nem többel. És akkor arról ne is beszéljünk, hogy az alvilágban milyen titkokat tud meg az ember... - nem folytatta, ugyanis a lány nekifeszült teljes erejéből, és ettől Emett megtántorodott, ha nem is nagyon egy kicsit hátradőlt. Jó fiztikumú gyerek volt mindig is és, ezt azóta is megtartotta. Ismét nevethetnéklye támadt, és ezt a világ tudtára is adta egy fanyar nevetéssel. Az égre emelte tekinetét, megint felnevetett, majd a lányra nézett - Savanyú a szőllő? - kérdezett rá egy kacér vigyorral - Könyebb lenne mind a kettőnknek, ha együtműködőbb lennél - villantotta ki makulálatlan fehér mosolyát, és kezdett ismét egyre a lány felé közelíten - Nem is értem mért hiszed, hogy van esélyed velem szemben... Az a kilencvenegy év nem volt hiába való... - itt sem fejezte be a mondatát ráhagyta inkább a láyn fantáziájára, hogy ő mit gondol oda asz már nem Emett probllémája volt. |
 Novalie Elin Maeder
Na jó.Novalie nem törte be az orrát,amiért Emett feltartotta,ráadásul úgy,hogy még sosem látta azelőtt. Igen,a fiú szemmel láthatóan jól tartotta magát és remek géneket örökölt,de ez még nem jogosította fel arra,hogy mások lehetőségeivel szórakozzon. Kérdésére kapott válasz volt az utolsó csepp a lánynak a pohárban. Eddig azon agyalt,hogy a srác szimplán csak játsza a macsót,vagy előző nap jól felöntött-e a garatra és ennek utóhatása-e ez a nagy önbizalom,de ekkor már biztos volt a dolgában. Emettet teljesen egyértelműen háborodottnak találta. Alvilág? Felsőbb hatalmak? A lány nem hitte,hogy valaki ennyire vallásos lehet,ezért fordult magyarázatért az őrültséghez. Gondolatait tekintete ezúttal ki is fejezte,mert meg akarta értetni a fiúval,hogy amiket beszél az bolondság. - Jól érzed magad? Tudod,hogy a Földön vagyunk? - A lány komolyan aggódott érte,hogy egy elmezavarodott fiúval van dolga,aki a sok doppingszerrel tönkretette a szervezetét. Ráadásul nem volt elég,hogy úgy látszott ,Emett elvesztette a józan eszét,még rá is mozdult a lányra,amit az már végképp nem akart eltűrni. Mikor a fiú hozzásimult,amennyire csak tudta összeszedte minden erejét és a karjaiba összpontosítva azt,el akarta lökni a szorosan hozzá nyomódó testet. Ám mielőtt megmozdította volna a végtagjait a fiú feltett egy gúnyos kérdést és ez még több eneriát adott a lánynak ahhoz,hogy eltaszítsa végre Emettet. E lökésnek elég nagynak kellett lennie,ahhoz,hogy valamennyire megtártorodjon a fiú,legalábbis Novalie ezt gondolta és ha igaza volt,akkor Emett további ténykedése nem következhetett be. Ha mégis,a lány,amint elkezdett felé hajolni a fiú,védekezően felemelte volna a kezét,így nem férkőzhetett volna be a füle mögé. Novalie barna szemei mindkét esetben lángoltak a felháborodástól,így nézte a fiút és próbálta kitalálni,hogy most mihez kezdjen vele. Eddig nem sikerült elmennie,így valami más próbálkozáson kezdte el törni a fejét. |
EMETT FARLOW
A lány nem volt önnyű eset. Emett minden egyes mozdulatára nemet mondot, ami a fiúnak kevésbé tetszet, de annál jobban lázbahozta. Az ő alkatával és sármjával rendelkező pasikat nem igazán szokták visszaútasittani a nő nemű egyedek. Olyan könnyedén csavarta az ujai köré a lányokat, mintha már több száz éves tapasztalattal rendelkezett volna. Persze lassacskán tényleg elérte, azt a bizonyos százast. A lányok számát meg többször annyival kell felszorozni. Mikor még a Mennyben élt, és katoonaként ügyködött., már akkor se tagadtta meg magától néhány megtébolyodott ember oltalmazását. Persze a férfiakan nem segített olyan nagy hévell, sőt tőlük inkább elfordult mikor segítségre volt szükségük. Pedig az anygalok alap mottója mindig is az volt, hogy "Segíts a bajbajutottakon, oltalmazd a szegényeket, nyújts védőkezet a Földön élőknek, tedd jobbá a világot, hisz erre születtél!" Persze Emett kezdetekben nagy elánnal követte az angyalok életmódját, de egészen gyorsan ráunt, mikor rájött, hogy képtelenség az egész rizse, nem lehet mindenkin segíteni.
A lány visszakérdezett a kérdésére, mirr csak kérdőn felvonta a szemét, majd keserűen felnevetett. Kezdte, azt hinni, hogy a kicsi lány játszadozik vele - Figyelj ide kedvesem, attól még, hogy az Alvilágban élek, még jól megtudok különböztetni egy egyzserű dolgozót a felsőbb hatalmaktól - nevetett fel kissé keserűen. Persze ez csöpert se enyhített a játszaozásra aló kedvéből. Egyre csak kezdett neki tetszeni, hogy a lány ilyen ócska trükökkel próbál kibújni Emett közledéséből. De ismét csak nem tetszett neki az ötlet, hogy a fiúa falhoz szorítja a kezei segítségével. Végül még közelebb lépett a lányhoz, hogy egészen hozzá simuljon, így a fal és mga köré szorítva a lányt. A kezeit padig kjebb csúsztatta a falon, hogy ne érjenek a lányhoz, de mg így is csak pár centire voltak tőle - Így jobb drágaságom, levettem a kezeim? - a hangja kissé gúnyos volt, de mégis egy sármos félmosollyal nyugtázta a dolgot. És ha a lány valami módon nem akadájozza meg, akkor megnyalja a füle mögötti részt, már csak azért is, hogy mégjobban felhúzza - Így már jobb? - kérdez rá ismét - Még mindig nem ér hozzád a kezem. |
Novalie Elin Maeder
Hamar kiderült,hogy hiába lökte el a fiút,az nem hagyja tovább menni,amin igen felhúta magát.Eddig nem vetette be erejét,a taszítás csak jelzés értékű volt és úgy gondolta,hat is.Nem volt annyi emberség ebben a fiúban Ráadásul nem is ismerem! ,hogy békén hagyja Novaliet,mikor látta,hogy siet!? Nem. A válasz,hogy nem volt,ugyanis mikor tovább tervezett menni,a fiú erősen megragadta és nem engedte szabadulni. Két próbálkozás után abbahagyta a vergődést,belátta,hogy a fiú úgysem engedi el,amíg nem szórakozta ki magát. A dühös pillantásait,azonban nem tudta semmivel kitörölni,úgyhogy Novalie más fegyver hiányában barna íriszeivel bombázta a fiút. Ő megint feltett egy provokáló kérdést,de Novalie nem értette a hanghordozását. Mintha egy csipetnyi gúny is lett volna benne,de ezt nem tudta hova tenni. Mivel minnél rövidebb ideig akart fennakadni ebbe a hirtelen jött akadályban,nem mutatta ki pillanatnyi értetlenségét. Nem kommentált,a fiú félig költőinek ható kérdéseire nem válaszolt,de meg akadt ott,hogy dolgozók. Honnan tudná a fiú,hogy miért jött ide és mit csinál már egész régóta? Ezt már nem hagyta szó nélkül,úgy számolta,hogy a megbeszélt idő már amúgy is eljött,így pedig,mint későt nem fogják már felvenni. -Honnan tudod,hogy dolgozó vagyok?-a kérdés magáért beszélt. A lány úgy értette:"dolgozó ember",és nem is sejtette,hogy szóba jöhet más is,azonban itt megvárta,amíg a fiú kifejtette,hogy honnan tudott róla ennyit, hiszen senkivel nem beszélt,csak a nevelőszüleivel. Ismét elzárták az útját a határozott kezek,pedig megintcsak helyben akarta hagyni "fogvatartóját".Az utolsó kérdés után csak ennyit mondott,de ezt igen fenyegetően,sötétséget idéző hanglejtést használva hozzá. -Vedd le rólam a kezed! |
Emett Farlow
A lány egyből elökte, ami hát nem igazán lepte meg, na meg meghatni se igazán tudta vele a lányka Emettet, neki ettől mégnagyobb kedve lett játszadozni. Nem véletlen jár vidámparkba, itt mindig talált magának szórakozást. Olykor az őrangyalokat piszkálata, máskor az egyszerű embereket szórakozotatta. Olykor pedig egy csinos lányt szorítitt le, ahogy ebben az estben is ezt tette.Szóval mikor a lány elökte ő visszaszorította elentmondást nem tűrően. Majd bevágta alegegyszerűbb csajózós dumát, de a lány megintcsak nem fogadta jól, ami megintcsak nem volt túl memeglepő, de Emett nem igazán volt híve, hogy lelépjen a csaj. Így megragadta és visszrántotta, mkikor elindult. Ha a lány ellenkezett, hát akkor sem engedte el. Csak azon csodálkozott, hogy még nem kezdte el szidni a Pokolban élőket a lányka - Hova, hova angyalkám? - kézdezi élg obszcén hangon, kissé gúnyosan. A kaján mosoly ott virult az arcán, mintha alapvetően is itt kellene állnia - Nem hittem volna, hogy így elmenekülsz - nevet fel halványan, mint aki tényleg nagyon jól szórakozik - Szóval, mióta ilyen kis nyuszik a dolgozók? - érdeklődött álkíváncsian, mert oigából holt nem érdekelte, csak szeretett volna egy kicsit játszani a lánnyal. Így ha még mindig nem tépte ki a lány a kezét, akkor a falnak szorította ismét, és a két kezét a lány derekánál szorosan támsztotta a falnak, hogy elzárja annak menekülési lehetőségét - Elárulod nekem ezt a titkot? - érdeklődött egy sármos mosollyal, hangjábólpedigcsak úgy csöpögött a gúny és mégis szexinek hatott. Emett teljesen tisztában van az égadta adotságaival... |
NOVALIE ELIN MAEDER
Épp a kísértetkastély mellett haladt el,mikor meg kellett állnia,mert előtte összetorlódtak az emberek.
-Bocsánat asszonyom,sietnem kell..-próbálkozott illedelmessen,de valamennyi sürgető düh is keveredett a hangjába. Már csak tíz perce volt,hogy odaérjen a megadott időpontra,de eddig nyomát sem látta az útja céljának. Már épp rávette magát,hogy egy kicsit arrébb tolja az ártatlan járókelőt,mikor valaki határozottan megragadta és a falhoz nyomta. -Hé!-kezdett tiltakozni egyből,ahogy felocsúdott a döbbenetből és ellökte magától az idegent. Csak ezután mérte végig dühösen csillogó szemeivel. A szőke fiú,be kellett vallania,jól nézett ki,mintha direkt így tervezték volna meg. Csupa feketében volt,mintha pont Novalie-t akarta volna bosszantani. Mintha azt mondta volna ezzel és a lánynak arrogánsnak ható arckifejezésével,hogy "én megtehetem". Elhangzik a tipikus csajozós duma,mire a lány ingerülten belenéz a fiú szemeibe. -Erre most nem érek rá!-dörren rá mérgesen.-Engedj,hadd menjek!-ez nem is kérés volt,a hangnemből levehetően inkább utasítás. Kikerülte a fiút és(ha hagyta) faképnél hagyta,ezzel folytatva útját,ami egyre reménytelenebbnek tűnt. Minnél beljebb ért,a tömeg egyre nőtt,ami szinte elképzelhetetlen volt,de egy ilyen keresett közterületen,a fokozhatatlan is fokozható néha.. |
EMETT FARLOW
Nem totojázott egy darbig sem, egyrész nem szeretett várakozni, másrészről utálta a hosszú sorokat, amik hosszas várakozással jártak. Így előre tolakodott, és már a jegypénztárnál is volt. Az emberek csak úgy morogtak és üvöltöztek, hogy ez így nem tisztességes húzás - Ó kussoljanak már el! - üvöltött a tömegre. Néhány anya egyből a gyerekei fülére tapasztotta a kezét, hogy ne hallják meg micsoda modora van az úriembernek. Mindebből, mintha a pénztárosnak fel se tűnt volna ebből semmi, unottan kérdezte meg Emettet, hogy milyen jegyet adhat - Egy nyugdíjasat - vágta rá egyből, ebbe csak emgimt nem kötött bele az eladó, csak a tömeg kezdett hurrogni. A jeggyel a kezében kezd befele hátrálni a kapun - Aki 91 éves, az megérdemli - közli kitárt karokkal, nem félve, hogy valaki megsejti, hogy angyal, szárnyfosztott angyal. Megpördült és önelégült képpel lökdösi odébb a tömeget. Egy fekete póló feszül rá, és egy fekete csőgatya, meg egymárkahű drága cipő. A meleg miatt nincs rajta egydül a megszokott bördzseki, amit akkor az ujjával tartva fogott meg a nyakánál, míg a többi része a válán pihent. Laza léptekkel haladt, néha félrelökve a vállával egy két embert. Látott néhán őrangyalt, akikfelé mutatva tiszteletét a szájában tartott rágó segítségével a képülbe csáncsogott. Erre a húzásra az egyik elégé berágott, és azt üvöltözve kezdte kergetni a srácot, hogy "visszsküldelek a Pokolba alávaló". Emett nekieshetett volna, de jobban élvezte a kergetőzésdit, így mint a villám rohant végig a tömeg között. Végül egy barna hajú csajt rántott ki a sorból, és szorított a falnak, és tett úgy mintha komoly beszélgetést folytna vele. (Ez lenne Novalie) Egyik könyökétb a falnak támasztotta, ami a kisértet kastéjé lehetett, ezzel leszorítva a lányt. Először észre se vette, hogy a lány is anygal. De ettől mégnagyobb kedvet kapott. Nem nagyon volt jobb szórakoása mint a fehér szárnyúakat röptetni... Egy sárnos félmosollyal, fújt egy rágó buborékot - Hé cica, van gazdád? - kezdte a jól bevált szöveggel. |
NOVALIE ELIN MAEDER
Türelmetlenül ácsorgott a vidámpark jegykiadó ablaka előtt. Még ketten voltak előtte,egy anyuka két lányával és egy tizenéves fiú,sörrel a kezében. Amíg várni volt kénytelen,még egyszer végigfuttatta magán a tekintetét. A szokásoshoz képest sokkal világosabb ruhadarabokat vett magára,elvégre a lehendő munkaadójánál be szeretne vágódni az ember. Novalie sötétkék csőfarmert viselt és egy barack alapszínű bő toppot,amin fekete indaszerű minta futott keresztül. Lábán a nála legmegszokottabb cipője,egy nagyjából öt centi magassarkú fekete bokacsizma. Úgy érezte,feltétlenül szükséges,hogy legyen rajta minimum egy darab,ami szokványos,hogy ne érezze,úgy hogy meg kéne játszania magát. Jobb vállán szintén fekete táskája helyezkedik el,amiben benne van az otthon gyorsan összedobott lista az eddigi diák-, és önkéntesmunka vállalásáról. Haja kellemesen formátlanul(értsd:se nem egyenes,se nem hullámos) omlott a vállára,enyhén meglengette a néha-néha arra járó gyenge fuvallat. Mire végzett az önfelméréssel,már csak a fiú volt előtte és amíg ő fizetett Novalie elnézett mellette és még épp látta,ahogy az anyukát és a vidám arcú lányokat elnyeli a tömeg. A suhanc srác elrakta a tárcáját és elindult,a lány pedig gyorsan besiklott az egy másodperce szabad ablak elé.
-Jó napot! Egy egész napos jegyet kérek!-hadarta gyorsan és barna szemein is látszott,hogy szívesebben szlalomozna már a tömegben a megfelelő bódé felé. Kicsit késésben van,mert nem akarta otthon hagyni a litát tartalmazó lapot,de mikor felment érte,hívta az apja és öt perc erejéig maga mellett tartotta,hogy megnyugtassa. Novalie a jeggyel a kezében lőtt ki a kis ablak elől és kezdte el kerülgetni az embereket. Türelmetlenül kapkodta a fejét,merthogy még nem tudta pontosan hol foglal helyet a keresett stand. Folyamatos bocsánatkéréssel kerülgette a gondtalan,kikapcsolódás miatt érkező személyeket. |
Régen járt már Stockholmban és igazából sosem szerette igazán a várost. Na nem mintha Göteborg inkább a szíve csücske lett volna, de sok választása nincsen. Valahol neki is lézengenie kell, attól függetlenül, hogy még az időjárás sem tesz a kedvére. Sokkal jobban szereti amikor kicsit borongósabb az idő, de most, még itt az északon fekvő Svédország fővárosában is fényesen süt a nap. Az ő arcán bezzeg nincsen mosoly. Fekete bőrdzsekije zsebébe dugott kézzel, unottan lépked a vidámparkban az emberek között, akikről tudomást sem vesz. Dzsekijének cipzárja szét van húzva, alóla egy gót stílusú fekete ujjatlan felső bukkan ki. Felsője alatt rövid rakott szoknya, lábán pedig hosszúszárú fűzős csizma, természetesen magas sarokkal. Léptei kopognak az út kövén, a kopogás hangját olykor csak egy-egy sóhajtás szakítja meg. Ment közben egyszer kiveszi zsebéből a kezét, hogy beletúrjon a hajába, ezzel eligazítva a kósza, hullámos fekete tincseket a homloka elől, amelyek pár lépés után, természetesen ugyanott lógnak ismét. |
Mivel nem túl régóta tartózkodott a városban, így nem igazán ismerte ki magát. Minden ütt ugyan az volt a feladata felügyelni a pokolbeliekre. Dehát bárhol lehetnek, így ő bárhova el is megy megkeresni őket, pontosabban ilyen kifogással bármikor elszabadulhat a munkától, ahogy ekkor is ezt tette. Mivel nem igazán jutott ideje szórakozni, és a helybéleiktől úgy hallotta van valami nagyon jó vidámpark a közelbe, úgy döntött meglátogatja. Rengetegen voltak. Úgy látszott nem csak a híre nagy, hanem a látogatottsága is. Egészen nehezen furakodta át magát a tömgen míg végül találált egy helyet ahol nem fulladozik az embertömegben. |
Mára már végzet a munkába így gondolta kell egy kis kikapcsolódás. Így felvett egy gekete hosszú gatyát egy fekete inget és a bőrdzsekijét. Lassan battyogot le. Sok ember volt már itt. Cgris a tömegbe vetette magát és ott nyomakodot át hogy körül nézhessen a helyen. Vett magának egy Colát és azt kezdte el iszogatni miközben össze vissza sétálgatot. |
[13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
