|
Témaindító hozzászólás
|
2015.06.21. 15:44 - |
 |
[10-1]
 Chase Connors
Hallgatja a nő válaszát, és örül, hogy az eddigi szavait nem vette tolakodásnak. Hamarosan arra is megkapja a választ, hogy egy olyan hölgy, mint a vele szemben ülő, miért éppen járőrként dolgozik. Belekortyol a kávéjába és eszik egy falatot a tortából is, mely ezzel a falattal el is fogy.sajttortája. Csak ekkor szól közbe, amikor az ismeretlen hölgy a külsejének ziláltságát firtatja.
- Ha ilyen amikor, sokszor átmosott, gyűrött ruhadarab, akkor el sem tudom képzelni milyen lehetsz, amikor tökéletesnek gondolod a küsődet. - jeyzi meg teljesen őszintén. - Most is olyan vagy, akár egy angyal.... már ha szabad ilyet mondanom... - teszi hozz gyorsan, mert időközben észrevette magát. Nagyon közvetlen jellemű és gyakran elsőre kimondja amit gondol, bár ettől olykor rámenősnek vagy tlakodoónak tűnhet. A hölgy megjegyzésére azonban halkan felnevet. - Bocsáss meg. Nem szerettelek volna kinevetni. - szabadkozik rögtön. - Egyszerűen csak mindenki pont az ellenkezőjét állítja. Azt sem hitték el, amikor felvettek az egyetemre, még mikor elvégeztem. A húgom hangosan hahotázott. - emlékszik vissza, mgint megered a nyelve és kedvesen mosolyog. - De megtisztelő az ilyet hallani, főleg egy olyantól, akit nem rég ismertem meg. - néz a hölgyre, majd beekortyol a kávéjába. |
 REBECCA FARLOW
A tiramisuja lassan megfogyatkozik, és már csak néhány falat marad meg, amit hamar meg is eszik, majd még a kanállal kikapirgálja a tál alját, persze közben figyeli a vele szembeülőt. És a róla alkotott véleményt igencsak humorosnak találja, persze ez valószínűleg csak anyalszemmel van így. Mindensetre felkuncog teli szájjal, így majdnem visszaköpi a süteményt, de végül a torkán csúszik le, amitől egy könnyed köhögő roham tör rá, de aztán jobb léesz, amint a cigányútra ment étel viszakerül a rendes helyére.
- Az én családomnál nincs választás. Mindenki a közbisztonságon ügyködik - magyarázza el a helyzetet, ami végülis így igaz néhány apró részlet bár hiányzik, de nem túl feltűnő ez az apróság, miszerint két nagy fehér szárny nőtt ki a hátából. Belekezd az extra habos forrócsokijába is, amit nagy kortyokban tud inni, ugyanis mostanra inkább langyos csoki, mint forró - Ó ugyan, nem vettem tolakodásnak. Úgy nézhetek ki mint a sokszor átmosott összgyűrt ruhadarab - borzong bele a gondolatba. El sem meri képzelni, hogyna festhet - Én teljesen meglátom benned az ügyészt - mosolyodik el csokis szájjal, mint egy kisgyerek - Egy öltöny, és már mehetsz is a bíróságra - nevetett fel, majd ismét belekortyolt a csokiba. |
Chase Connors
A vele asztaltársaságot megosztó, számára még mindig ismeretlen hölgyemény egyetért Chaseszel abban, hogy nagyszerű idő van egy jó sétára, amit a férfi egy mosollyal nyugtáz, közben pedig felváltva kortyol bele a kávéjába és eszik egy falatot a tortaszeletéből. Majd a hölgy azt is megmagyaázza, hogy miért tűnik ilyan fáradtnak.
- Így már minden érthető. - reagálja le a szavait. - Bár, persze csak ha szabad megjegyeznem, nem úgy tűnsz, mint valami járőr. - ondja és így is gondolja. A hölgy túlságosan csinos, túlságosan ápolt a külseje, ahhoz, hogy simán csak egy járőr legyen. De Chase tudja, hogy nem szabad a bórítóról ítélni. - Mondjuk magam vagyok rá az élő példa, hogy olyanra is képes az ember amit nem néznének ki belőle. - sóhajt fel, majd ismét bekap egy falatot a sütiből. A kérdésre megrázza a fejét. - Nem, nem veszem tolakodásnak. Ha tolakodásnak venném, már az is túl sok lett volna, amit neked mondtam. - jelenti ki mosolyogva és csak reméli, hogy tényleg nem volt tolakodó eddig. - Amúgy ügyész vagyok. - felel a kérdésre. |
REBECCA FARLOW
Egy mosollyal nyugtázza, hogy beszélgetés kezdeményezése sikerrel járt, és mostmár nem kínos a csend ül az asztal körül. Helyeselően bólogat a szavakra, miközben egfy újabb falattal kéyneszteti az izlelőbimbóit. És mikor az a falat elfogyott egy mosolyal nyugtázta a szvakat, habár a második fele a srác mondandójának majdnem megaksztotta a torkán az étzelt. Hogy is magyarázhatnék el egy ilyen dolgot?. Morfondírozott el egy pillantra.
- Igen, jó idő egy könnyed sétára - helyeselt, és ebből már el is tudta indítani magyarázatát - Én meg is tapoasztaltam ma, ezt a firss levegőt. Egész nap rottam az utcákat a munkám miatt. Amolyan járőr szerűséfg vagyok - magyarázta ki magát, elég gyenge módon. Lehet ha többet gondolkozik rajta, akkor eszébe jut valami jobb mentés. De mivel nem jártas az ilyen csevegésekben, így talán még ez is jónak számítható be - És te mit dolgozol? Ha nem tolakodás ilyet kérdezni - kapott be egy újabb falatot a szájába, és érdeklődő tekintettel pásztázta a srácot. |
Chase Connors
Figyeli ahogy a csinos hölgy leül, s közben villájával vág egy falatot a sajttortájából, ami hamarosan a szájában is landol. A köszönetre szimplán csak bólint és mosolyo, persze ez utóbbit csak azután, hogy lenyelte azt a bizonyos falatot. Úgy tűnik a szőke kisasszony is hozzáfog szerzeménye elfogyasztásához, szóval Chase egy szót sem szól, pedig lehet hogy illene, hamár asztaltársaságot nyújtanak egymásnak. Mire azonban eme gondolatnak a végére ér, a nő lenyeli a falatot és megszólal. Chasenek helyeselnie kell, tökéletesen egyetért azzal, ami az imént elhangzott.
- Valóban, nagyon szép időnk van. - mondja és kipillant az asztal mellett lévő ablakon, ahonnan tökéletes rálátást nyerni a tiszta, napsütötte égboltra. - Ezen a szép napon az embernek kedve támadna a szabadban lenni. - filozofál, majd újra a hölgyre néz, és továbbra is mosolyog. - Te viszont kicsit fáradtnak tűnsz, ha szabad megjegyeznem. - jegyzi meg, semmiféle rossz szándékkal a hangjában, ő egyszerűen csak ilyen. Azonban bemutatkozni ő is elfelejt. |
REBECCA FARLOW
Már kezdi azt hinni, hogy mégsem ülhet le, olyan hosszú ideig nem kap választ. Így a tekintete még körbepásztázza a termet, hátha mégis hirtelen kiürült a koceráj, és akkor könnyedén megoldható a probléma. Már némileg kezdi feszélyezve érezni magát mikor már egy ideje őt nézi a férfi, ezért is már mondaná, hogy s"smmi baj, ha nem keresek másikat". De mikor az ajkai épenn már szóra nyílanának megkapja a válaszát, mire elmosolyodik, és lerakja a szerzeményeit az asztalra. A táskáját ami pedig eddig át volt kötve rajta most a székre akasztja. Továbbra is mosolyogva ül le az ismeretlen férfival szembe - Köszönöm - válaszolta, majd egy kanálal elkezdte először csak turkálni a tiramisuját, és látszólag nagyon belemélyedt az étel megfigyelésébe, míg végül az első falat eljutott a szájáig. Ekkor felpillantott a férfire, akinek első ránézésre semmi köze nem volt az angyalvilághoz, pontosabban ahogy minden ember csak ügyfél lehgetett. Mikor lenyelte a szájában lévő falatot, végre képes volt megszólalni.
- Szép napunk van - kezd bizonytalan párbeszédet. Mondjuk bemutatkozi éppenséggel elfeljtett, de ez csak olyan apróság, amiről az ember gyakran megfeldkezik. |
Chase Connors
Éppen belekortyolna a kávéjába, amikor egy hangot hall. Egy női hangot, ami azt tudakolja, hogy ugyan leülhet-e a fiúval szemben lévő szabad heyre. Chase felpillant és egy szőke hajú fiatal hölgyet lát maga előtt, akinek az arckifejezéséről lerí, hogy holt fáradt, bár a külseje tökéletes. Sőt. Chasenek be kell ismernie, hogy nagyon csinos. A hölgyemény eygyik kezében egy forró csokit, másikban egy tányéron tiramisut tart. Valószínűleg szívesen letenné őket egy asztalra. A fiúnak ekkor villan be, hogy a feltett kérdés még válaszra vár, ő pedig egy darabig csak nézte a lányt. Részben zavartan, részben barátságosan elmosolyodik és bólint.
- Persze, ülj csak le nyugodtan. - válaszolja kedvesen, majd végre belekortyol a kávéjába, mely éppen tökéletes. |
REBECCA FARLOW
Azt mondják, hogy néha mindenkinek kijár egy kis pihenés. Na de mindig? Az már nem járja. Rebeccának már egy jó ideje semmi dolga nincs. Néha megfordul előtte egy két alvilági, de mindig vannak, akik előtte csapnak le rá. Stocholm nem véletlenül az angyalok városa. De ha nem vagy elég szemfüles, és talpraesett, akkor itt mit se érsz. Rebecca pedig bizony nincs hozzászokva a folyamatos pörgéshez, és ehez a tempóhoz sem. Igaz nem csinált semmit, ami szóra méltatható lenni, de mégis jobban elfáradt, mint eddig valaha az élete folyamán.
Nyúzottan, és megviselten lép be a legköztelebbi kávéztóban. Bár testartása, és arckifejezéséről lesüt, hogy legjobban egy jókis alvásra vágyna, mert mára elvégezte a munkáylát, semmi több árulkodó jel nincs. Ruhája makulátlan, mint általában, ahogyan haja is úgy fest, mintha most lépett ki volna a fodrászatvól. Se egy szem alatti karika, se semmi, ami az alvatlanságra utalhatna, amit mostanában igazán gyakran megél. A bátyján jár az agya, és azon, hogy már megint mit művelhet.
Bár fáradt, de a kávét még akkor is elutasítja, így csak egy forró csokit rendel rengeteg tejszínhabbal, és hogy a cukormérgezés biztos legyen egy adag tiramisut is kikér. Kifizeti, de azzal a ténnyel kell szembesülnie, hogy hemzsegnek a kávézóban, ebben az időszakban, és egyetlen asztal sincs szabadon. Néhány asztaltól felkelnek, de ott isgyorsan felváltják őket, Beccának még pislogni sinycs ideje, úgy viharzanak el melette lecsapva arra az asztalra, amit ő maga is kinlézett látván, hogy onnét éppen távozni készülnek. Egy nagy sóhajjal nyugtázza, hogy ez nem fog összejönni. Végigfuatja a szemét a helyiségen, és egy kócos hajú fiún áll meg a tekintete, akivel szemben éppen van egy üres hely, és mintha ráadásul egyedül lenne. Így próba szerencse alapon odabektet, és egy mosolyal az arcán érdeklődik - Szabad ez a hely? - biccent a székre ugyanis mind a két kezében van egy-egy cukorbomba. |
CHASE CONNORS
Chase arcán kedves mosollyal lép be a kávéházba és rögtön a pulthoz sétál. Szőkésbarna haja kócos, mintha sose látott volna fésűt... ami valljuk be majdnem igaz is, de azért mégsem. HIszen látott már az fésűt, csak nem olyan sűrűn. Szegény srác, elég gyakran megfeledkezik erről. Öltözéke már kevésbé szedett-vetett, mint hajkoronája: egy vajszínű, kockás, hosszúujjú inget visel, melynek ujját a könyökéig felűrte, valamint egy hosszú sötétszínű farmernadrágot. Bal csuklóján bőrszíjas karóra díszeleg, azonban lábán csak egy régi torncipő. Ez az egyetlen ami nem túlságosan passzol a stílushoz, melyet öltözéke amúgy képvisel, de ő most ezt kapta fel. Végül is csak egy kavéra jött le. Ahogy a pulthoz ér, kedves mosolyt villant a pultos kisasszonyra, aki boldogan viszonozza is azt, majd megtudakolja, hogy mégis mit óhajt fogyasztani. A fiú készségesen megválaszolja a kérdését, méghozzá egy Café Latte és egy szelet sajttorta kérésével. Azonban amikor a fizetésre kerülne a sor rájön, hogy fogalma sincs, hogy hova tette a pénztárcáját. Végül azonban mégis megtalálja az egyik zsebében és kifizeti a rendelését, majd helyet foglal egy asztalnál. |
|
[10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
